Névadónkról
Ptolemaiosz Szótér (görögül:
Πτολεμαίος
Σωτήρ, Kr. e.
367/366
Kr. e.
283/282)
makedón
diadokhosz,
az Egyiptomban
uralkodó Ptolemaida dinasztia
alapítója, az alexandriai könyvtár alapítója.
Katonai
karrierje
Édesapja a közrendű Lagosz volt, aki után a dinasztiát olykor Lagidák néven említik, édesanyja, Arszinoé viszont az Argeaszok
uralkodóházára vezette vissza származását. Ezáltal Ptolemaiosz már fiatalon a trónörökös, III.
Alexandrosz (Nagy Sándor) környezetének
tagja lett. Kr. e.
336-ban a testőrség tagja lett, részt vett a Perzsa
Birodalom ellen vezetett, Indiáig
jutó hadjáratban, végül Kr. e.
323-ban Egyiptom satrapájává
(helytartójává) nevezte ki az uralkodó.
A
birodalomalapító
Nagy Sándor ugyanez év június
10-én meghalt, a királyságot visszamaradott féltestvére, III.
Philipposz Arrhidaiosz, és utószülött fia, a csecsemő IV. Alexandrosz örökölte. A katonai főhatalom Perdikkasz
kezébe került, Kraterosz
pedig Philipposz gyámja és kincstárnok lett. Ptolemaiosz kezdettől fogva a birodalom feldarabolásának
pártján állt, és véleményéről tetteivel adott tanúbizonyságot: már Nagy Sándor
halálának évében tartományához csapta Kürénét.
Perdikkasz ekkor úgy döntött, hogy az uralkodó
holttestét az eredeti elhatározást megváltoztatva nem isteni atyja, Amon
mellé temetik Egyiptom földjén, hanem földi nemzője, II. Philipposz makedóniai
sírjánál helyezik örök nyugalomra. Ptolemaiosz
tisztában volt Alexandrosz maradványainak politikai
jelentőségével, ezért Kr. e.
322-ben Damaszkusznál
megtámadta a halottas menetet, elragadta a holttestet, és Memphiszben
adta meg neki a végtisztességet.
Időközben kialakult a Perdikkasz-ellenes koalíció: Kraterosz, Ptolemaiosz és Lüszimakhosz
thrákiai
helytartó egyaránt Antipatrosz,
az európai
hadak sztratégoszának
(főparancsnok) egy-egy lányát vette feleségül. (Ptolemaiosz feleségét Eurüdikének hívták.) Perdikkasz úgy döntött, hogy szembeszáll a kihívóival. Krateroszt ugyan sikerült levernie Kis-Ázsiában
Eumenész
kappadókiai
helytartó segítségével, de a személyesen vezetett egyiptomi hadjárata kudarcba
fulladt: saját tisztjei Szeleukosz,
Pheithón
és Arrhidaiosz
megölték, majd felajánlották Ptolemaiosznak a
kormányzói széket. Ő azonban továbbra is kitartott a birodalom felbontásának
terve mellett, így visszautasította a felkérést.
Kr. e.
320-ban Antipatrosz lett a kormányzó,
azonban Kr. e.
319-ben elhunyt. Utódjául nem Kasszandrosz
nevű fiát, hanem Polüperkhónt,
többek között a gaugamélai
csata hősét nevezte ki. Polüperkhón
hatalmát a legnagyobb hadvezérek nem fogadták el: elsőként Ptolemaiosz lázadt fel, és meghódította Szíriát
és Föníciát,
legyőzve azok helytartóját, Laomedónt.
Föníciára támaszkodva hatalmas hajóhadat épített ki, és messze a legnagyobb
hatalommal bírt a korszak politikájának alakítói között, ezt azonban józan
mértéktartással eddigi szerzeményei biztosítására használta fel, nem pedig
hódításra.
A Kr. e. 310-es években
Nagy Sándor minden rokonát fivérét, Philipposzt,
sógornőjét, Eurüdikét, özvegyét, Rhóxanét,
anyját, Olümpiaszt
és fiát, Alexandroszt kivégezték. Kr. e.
315-ben a kormányzó a Polüperkhónt elűző
Kasszandrosz volt, aki a Kis-Ázsiában
hatalmas területet uraló Antigonosz és fia, Démétriosz
ellen szövetkezett Ptolemaiosszal, Lüszimakhosszal és a korábban Ptolemaioszhoz menekült babiloni
helytartóval, Szeleukosszal. Kr. e.
315-ben kitört a háború, és Antigonosz
elfoglalta Szíriát és Föníciát. Kr. e.
312-ben azonban a koalíció javára billent a mérleg: Gázánál
legyőzték Démétrioszt, aminek eredményeképpen Szeleukosz visszaszerezhette Babilont, Ptolemaiosz pedig Föníciát. Hamarosan Ciprust
is megszállta. Kr. e.
311-ben békét kötöttek, de Kr. e.
307-ben kiújult a háború, immár Európában. Ptolemaiosz a flottáját küldte Antigonoszék ellen, ám Démétriosz
Kr. e.
306-ban Szalamisznál
tönkreverte a számbeli fölényben levő egyiptomi flottát, sőt megkísérelt partra
szállni Ptolemaiosz tartományában. Ez utóbbit a Nílus
áradása és a kikötést megakadályozó északi szél mentette meg a
pusztulástól.
Ptolemaiosz
királysága
A diadokhoszok közül először Antigonoszt és fiát kiáltották ki királynak a szalamiszi győzelem után. Nemsokára a többiek, így Ptolemaiosz is (Kr. e.
305/304.),
követték a példájukat. Az egységes birodalom álma szertefoszlott. A
dinasztiaalapító király isteni melléknevet vett fel (Szótér görögül
Megmentőt jelent, és általában Zeusz
jelzője volt). Kr. e.
303-tól kezdve Lüszimakhosz, Szeleukosz és Ptolemaiosz
szövetkezett Antigonosz és fia ellen. Az egyiptomi
uralkodó Szíriában hódított, mielőtt az ipszoszi
csatában (királyok csatája) Kr. e.
301-ben győzelmet arattak volna a szövetséges
csapatok.
Kr. e.
298-ban stabilizálta hatalmát Kürénében.
Fő külpolitikai célkitűzése az volt, hogy az egyiptomi magterületeket minél több
távoli előőrssel vegye körül. A helyi, hódítóktól elzárkózó lakossággal szemben
türelmet tanúsított, nem erőltetett rájuk új törvényeket és felettes
hatóságokat.
A király Kr. e. 283/282
telén hunyt el, nem sokkal nagy ellenfele, a makedóniai Démétriosz után. A
trónon második feleségétől, Berenikétől származó
kisebbik fia, II. Ptolemaiosz Philadelphosz követte, aki Egyiptomon kívül
Dél-Szíriát, Föníciát, Kürénaikét, Ciprust és
Kis-Ázsia déli partvidékének uralmát, valamint jelentős hellaszi
befolyási területet is örökölt. Eurüdikétől született idősebbik fia, Ptolemaiosz Keraunosz Kr. e.
280-ban rövid ideig megszerezte Makedónia
trónját.
██ Ptolemaiosz Szótér királysága
██ Cassander királysága
██
Lysimachus
királysága
██
Selecus
királysága
██
██ Karthágó
██ Róma
██ Görög
kolóniák
Források - Wikipedia
- Hegyi Dolores